3.fejezet: "Ne kérdezz olyat,amire magam sem tudom a választ!"

Sziasztok! ;)

Meghoztuk a következő fejezetet,ami teljes egészében Stefan szemszög.*.kedvezünk kicsit a Stefanosoknak*A randi részleteit,amire oly' annyira kíváncsiak voltatok,a következő részben Lili szemszögéből vehetek majd tudomást.*-*

Az előző fejezethez nagyon köszönjük a kommenteket! ;)

Na de elég a rizsából a friss:

Stefan szemszöge:
Szombat este:
Egy ideig csak feszültem néztem Damon újabb áldozatát, a szerencsétlen lány, elég vad. Nem csak a külsejét, hanem a lelki világa is. Nem lepődött meg, hogy mivé vállt. Sőt, olyan igazi Damon fajta. Már megölt egy embert és élvezte, semmi bűntudat nélkül csinálta. Damon épp most készül a Lilivel való randijára. A kezeimet ökölbe szorítva ütöttem bele a falba, mire a lány akinek mellékesen Cassandra a neve, össze rezzent, majd az italos pulthoz sétált. Ez már szánalmas, minden barátnője itt fog lakni? Ez nem panzió. Sóhajtottam, majd kértem én is egy pohárral. Cass nem sokat beszél, még csak feldolgozza magába a történteket.

mikor hirtelen erős kezeket éreztem meg a vállaimon.

- Öcsi... jobb ha felkészülsz.- mondta a maga gúnyával Damon. Tudtam, hogy ez csak valami bosszú, hisz látszik a feszültség közte és Jamie között.

- Damon, szeretném ha Lili emberként térne haza, és nem Jamie-nek kéne be hívnia.- néztem mélyen a szemébe, mire a lány eltűnt. - Minek változtattad át, ha mást akarsz?- kérdeztem feldúltan.

- Stefan, ne kérdezz olyat amire magam sem tudom a válasz.- vont vállat majd ő is meghúzta az üveget. - Így megfelelek a kis barátnődnek?- kérdezte, gúnyosan, mire csak megvontam a vállam.

Damon hamar eltűnt, a tipikus csajozós ruhájában, a maga bunkó és "lehengerlő" stílusában. Egy ideig feküdtem az ágyban és gondolkodtam, minek hívta el randira Lilt ha Jam-et akarja? Főleg, hogy itt van Cassandra is, aki épp a szobájába szipog. Felsóhajtva mentem át a szobájába. halkan bekopogtam, mire nyikorogva nyílt az ajtó. Cassandra könnyes szemei csak csillogtak a félhomályban.

- Minden rendben?- kérdeztem miközben leültem az egyik székre.

- Nem, Damon...becsapott, majd ezt tette velem.- sóhajtott fel, miközben megtörölte az arcát.

- Tudom, de figyelj. Damon ilyen. - néztem rá, majd felálltam és átöleltem.

- Soha, nem akarom látni.- jelentette ki. Mire a hátát kezdtem el simogatni, de halk kopogás hallatszódott.

- Ne haragudj.- mondtam majd elsuhantam az ajtóhoz. Heves szívdobogás és szapora levegő vétel hallatszódott az ajtó túl oldaláról. Szépen lassan nyitottam ki az ajtót. Jamie állt ott.

- Szia Stefan, remélem nem gond, hogy..- kezdte el, de közbe szóltam, szegény kezdet egyre jobban zavarba jönni.

- Nem, nem baj, búj be.- nyitottam ki az ajtót, szabad utat adva a lánynak. Aki félve lépet be az ajtón.

Az a Jamie aki a suliban van és Damon előtt, most elveszett a lányban.A magabiztos, nyers és tapintatlan Jamie a lány legeldugottabb részébe volt bezárva. Most inkább a kedves, és ártatlanul mosolygó szépség állt velem szemben, majd mutatva az utat a nappaliba vezettem.

- Csak unatkoztam otthon, és hát...senkit nem ismerek.- mondta halványan mosolyogva.

- Semmi gond, én Cassie-vel vagyok itthon, mert Damon..- kezdtem bele mire a lány arcán egy másodpercre hatalmas fájdalom jelent meg.

- Cassie?- kérdezett vissza mire a lány lépet le a lépcsőn.

- Hello, én vagyok Cassie.- ment oda Jamie-hez és kezet nyújtott neki. Méregetően néztem a két lányt. Ha Cass elveszti a fejét, Jamie meg is halhat. De Cass a csodák csodájára leült mellém és mélyet szippantott a levegőbe. Megfogtam a lány kezét és megszorítottam, hogy érezze, hogy itt vagyok és segítek neki.

- Én Jamie vagyok.- mosolygott az említett.- És te a családnak a..- nézet Cass-re aki elszólta magát.

- Damon barátnője vagyok.- mondta, mire a szájához kapott. Jamie megremegett.

- Én inkább most...- nézet zavartan körbe.

- Jamie, maradj. Damon barátja, semmi nincs köztük.- magyaráztam. Miközben Cass elnézést kért és eltűnt.

- Nem későre jár, és még haza kell érjek. Holnap takarítanom kell.-próbált hazudni. De nekem nem tudott.

- Jam, Damon nem érdemel meg téged. Jobb ha távol tartod magad tőle.- sóhajtottam fel, hisz még a tudat is dühítő, hogy Lilivel van.

- Tudom, de nem is érdekel.- mondtam keményen mikor csapódott az ajtó.

- Megjöttem tesókám, és nem kell félni Lili épségben...- kezdte el, mikor meglátta Jamie-t, magába fojtva a szót sétált a kanapéhoz.

- Damon, örülök.- mondtam egy halványabb mosollyal.

- Üdv...- gondokozot el látványosan a lány nevén.

- Jamie.- mutatkozott be majd elindult kifelé.

- Jam, várj.- léptem utána mire a lány megfordult.

- Semmi gond, Lili már otthon van, nem lesz gond.- mosolygott és eltűnt.

Damon bosszantóan méregetett és önelégülten üldögélt a helyén. Mire csak megvontam a vállam és indultam. Fel felé, mikor megszólalt.

- Milyen gondról beszélt?- kérdezte, miközben próbálta elnyomni a kíváncsiságát és aggodalmát.

- Valaki, megtámadta a lányt.- hazudtam vállat vonva. Jó egy kicsit hergelni.

- Mi?- termett előttem.

- Jól hallottad, de nincs baja, csak megijedt. Valószínű egy vámpír volt, mert megigézték.- jobban hazudok mint bárki más, ez tetszik.- nevettem magamban.

- Értem..- mondta közönyösen, de a szemei elárulták, hogy félti.

- Na és milyen volt a randi?- kérdeztem nevetve.

- Jó, csak Lili...nem az a fajta lány aki könnyen adja magát, így csak egy mozi és léptünk is. Gyorsan haza vittem, majd fogtam valami vacsit, és úgy jöttem ide.- vont vállat és felment a szobájába.

Követve cselekedetét én is a szobámba zárkóztam. Lezuhanyozta és lefeküdtem. örülök, hogy Lili nem az a fajta lány. Majd halk ajtó csukódást hallottam. Damon elment. A fejemet teszem rá, hogy Jamie-t nézi meg.