CLICK HERE FOR THOUSANDS OF FREE BLOGGER TEMPLATES »

2011. augusztus 14., vasárnap

4.fejezet: Az álom*

Halihó! :D

Meghoztuk az újabb fejezetet,személy szerint én :"Nina*",elmondanám,hogy ettől a fejezettől kezdve kezdődnek csak az izgalmak. *-*
Az előző fejezethez nagyon szépen köszönjük a véleményeket,és a szép szavakat! :D 
Mint látjátok a dizi is új lett :P Még egyszer nagyon köszönjük иσяιιcι.★-nak a fejléceket! :D
Na de a várva várt fejezet:


Jamie szemszöge:

Miután haza értem Stefanéktól, Lili már aludt. Mivel tettem egy kis kitérőt a parkba, hogy lehiggadjak mire haza érek. Felsétáltam a szobámba, majd bekapcsoltam a zene lejátszót, hogy kicsit duruzsoljon a zene, de ügyelve rá, hogy Lilt fel ne ébresszem. Gyorsan berohantam a fürdőbe és lezuhanyoztam, megmostam a hajam és a fogam. Majd a szobába érve nyitva volt az ablak. Pedig tisztán emlékszem, hogy én nem nyitottam ki. Megrántva a vállam becsuktam és felöltöztem. Hűvös volt, egy törölközőhöz. Egy hosszabb pólót és egy francia bugyit felhúzva feküdtem le az ágyba és a plafont bámultam. A Hi-Fi kapcsolóját a szekrényemre raktam a vizem mellé. Nem is érdekelt, hogy mi szól. Csak ne legyen csend, mert attól tudok kikészülni.
Éreztem, ahogy az állom elnyom, és a szemeim csukódnak. De ekkor hirtelen, egy alakot láttam meg az ágy szélénél. Hiába küzdöttem, nem ment. A szemeim akkor is lecsukódtak. Akartam tudni ki az és, hogy mit akar.De esélyem sem volt, mikor hirtelen:
Egy erdőbe voltam...menekültem. Vagyis menekülök. Sikítva futok, a fák között, majd megragad egy kéz és bele harap a nyakamba. Hiába kiabálok, semmi. Mikor megjelenik ....Stefan?! Hatalmas erővel löki el a támadót. Karjaimba bújva néztem rá.
- Köszönöm.- mondtam hálásan és a fejemet a vállába fúrva próbáltam le higgadni, de ekkor ismét csak megharapnak. De..de most Ő. - Stefan!- kiabáltam, de semmi. Éreztem ahogy gyengülök. Már alig volt bennem élet, mikor lehajított a földre. Ekkor láttam meg, hogy Damon és Stefan Salvatore törlik meg a szájukat, amik...véresek voltak. Az én vérem...-tudatosult bennem. Ekkor erőtlenül felültem és Damon véres ajkakkal csókolt meg. Furcsa mód nem undorodtam, inkább kaptam az ajkai után. De ekkor éreztem, ahogy a nyakam roppant, és holtan estem vissza a földre.
Felsikítva ültem fel az ágyban, körülnézve már reggel volt és az ablak megint nyitva volt.
-Ezt nem hiszem el!- morogtam miközben kikeltem az ágyból és az ablakhoz sétálva ismételten becsuktam. Vissza fordultam és az egyik szék kijjebb volt mint ahogy hagytam.
- Most már hallucinálok is!- jelentettem ki, miközben fel vettem pár érdemesnek mondható ruha darabot.
Gyorsan bekapcsoltam ismét a zenelejátszót és az ágyamat rendbe rakva ültem a közepére és gondolkodtam.
Távol kell tartsam magam és Lilit a Salvatore fivérektől. Ez az álom a frászt hozta rám.Mióta harapdál embereket Stefan és Damon?- kérdeztem magamban, miközben állandóan az a kép ugrott be, ahogy megcsókol. Egyáltalán nem érdekelt, hogy véres volt a szája. Az érdekelt, ahogy csókolt. A szenvedély, és ajkai játékossága...olvadozva gondolkodtam. Veszélyes ez a férfi és bunkó. Miért akarom még is?- annyi kérdés cikázott bennem. Amúgy is Lilivel randizott.- vontam vállat. Na jó ez fájt. De még mennyire, el se hiszem, hogy képes volt elmenni vele. Mikor mind végig Stefan álmai hercege.- sóhajtoztam közben eldőltem az ágyon. Akkor is ki kell derítsem, kik is ezek a Salvatore tesók.- döntöttem el, miközben kikapcsoltam a zenelejátszót és lerohantam a konyhába, ahol Lili már szorgosan csinálta a reggeliét. Valami azt súgta, az csak egy adag. Kölyök kutya szemekkel néztem rá, mire Ő csak megforgatta a szemeit és elővett még két tojást és kisütötte.
- Jó reggelt. Köszönöm.- vettem el a tányért és ültem le az asztalhoz, Lili is csatlakozva hozzám. Mosolyogva néztem rá, próbáltam elnyomni az aggodalmamat és a tegnapi álmomat.
- Jó reggelt, szívesen.- mondta mosolyogva majd felsóhajtott.
- Minden rendben?- kérdeztem rá nézve, mikor ittam egy korty vizet.- Milyen volt a randi, Mrs. Seggfejjel?- kérdeztem színtelen hangon. Amin jót kuncogott.
- Nem rossz.- ennyi volt a válasza. Nem valami bőbeszédű. Bár láttam rajta, hogy Ő sem a földön jár.
A reggelivel gyorsan végezve, felrohantam és fogat mostam. Átöltözve mentem le hozzá. Ő is ugyan ezeket az apró dolgokat végezte el mint én. Akkor ezek szerint ő sem akar a házba kuksolni. Elvigyorodva néztem rá.
- Akkor hova is megyünk?- kérdeztem miközben belé karoltam és ajtón kívülre kerülve zártam be azt be.

Lili szemszöge:
Jézusom,hogyan voltam képes igent mondani?És Jamie pillantása…Tagadja,de tudom és látom rajta,hogy ez fájt neki.Elárultam a saját barátnőmet,csak azért,mert azt hittem Damon elszólja majd magát Jamie-ről…és talán azért is,hogy..hogy féltékennyé tegyem Stefant.Önzőbb vagyok,mint hittem volna.Lényegében nem is volt olyan rossz Damon-nel,de az arcáró szinte állandóan sütött az unalom és az,hogy legszívesebben máshol lenne,és nem velem.Megpróbálkozott a fűzőgetéssel,de én mindig kikosaraztam.Már csak Jamie miatta is,és amúgy sem..,én nem Őt szeretem.Igen,szeretem.Mert..mert..szeretem Stefant!De közben azt is tudom,hogy soha nem lesz köztünk semmi,hisz Ő csak a barátjának tart engem.
Miután haza értem,arról az izgalmasnak nem mondható „randiról”,szinte azonnal be is zuhantam az ágyba,de aludni még sem tudtam.Egész végig forgolódtam és hol Jamie szomorú arcát,hol pedig Stefan teljesen érzelemmentes arcát láttam magam előtt.
-Szóval nem is érdeklem,egy kicsit sem.-suttogtam magam elé,már fél álomba,majd lehunytam a szemeimet és a fülesemmel a fülemben aludtam el.
*másnap reggel*
Viszonylag korán keltem,ezért úgy döntöttem egy kiadós futással kezdem a napot.Fel vettem a melegítőmet,majd halkan „kiosontam” a házból,és futva feltérképeztem a legközelebbi parkot.Az éppen kutyát sétáltató szerelmes pároktól,sajogni kezdett a szívem,ezért inkább irányt váltottam,és valamilyen szerencsétlen módon haza jutottam.Jamie még mindig nem volt fenn,ezért a konyhába menve elhatároztam,hogy csinálok magamnak valami reggelit.A hűtőhöz lépve kivettem két tojást,és szeleteltem kenyeret is.Aztán hirtelen,mintha szellem járás lenne,megjelent Jam és bevetette a kölyök kutyus szemeket.Tudtam mire értendő ez,ezért csak megforgattam a szemeimet,majd elővettem még két tojást és azt is megsütöttem.
- Jó reggelt. Köszönöm.- vette el tőlem a tányért,amikor készen lettem,majd egy pohár víz társaságában helyet foglalt az asztalnál,ahova én is követtem.
- Jó reggelt, szívesen.-mondtam mosolyt erőltetve az arcomra,majd gondterhelten felsóhajtottam.
- Minden rendben?-nézett rám hirtelen.- Milyen volt a randi, Mrs. Seggfejjel?- kérdezte színtelen hangon,de én átláttam a kérdése rejtett jelentésén,és elmosolyodtam.
- Nem rossz.- adtam rá rövid és tömör választ.Így legalább elkerülöm az esetleges vitát.Soha nem vesztünk össze úgy igazán,de most mégis úgy érzem Damon fájó pont lehet neki.
Miután Jam felrohant az emeletre,halvány mosollyal az arcomon könyveltem el,hogy megint rám marad a rendrakás és a mosogatás.Gyorsan elvégeztem mindent,majd én is felsétáltam az emeletre,és elrendeztem a reggeli teendőket.Fogat mostam,tusoltam,és halványan kisminkeltem magam.Pont a ruhámat húztam magamra,amikor Jam betoppant a a szobámba.
- Akkor hova is megyünk?- kérdezte,miközben belém karolva már húzott is le az emeletről.
-Vásárolni?-kérdeztem már a ház előtt a kocsink felé sétálva.
-Jó ötlet.Rá fér a ruhatáramra egy kis frissítés.-kacsintott rám könnyedséget mutatva,és bepattant az anyós ülésre.
-Mi van veled?Én vezethetek?-kérdeztem meglepve,már mellette ülve.
-Boldog Gyereknapot!-mosolygott színpadiasan.
-Vicces.-forgattam a szemeimet,majd gázt adtam,és a bevásárló központ felé vettem az irányt.Ebben a városban,nincs sok bolt,szóval csoda,hogy találtunk egy normális butikot.
Mikor megérkeztünk,szinte azonnal bevetettük magunkat a boltokba,és úgy próbálgattunk és dobáltuk bele a kosárba a cuccokat,hogy azt sem néztük mi mennyibe kerül.Oltári nagy sansz,hogy az apukáink nem épp szegények.
-Mit szólnál egy jeges kávéhoz?-kérdeztem meg hirtelen szatyorral a kezemben sétálva ki a fehérneműboltból.
-Benne vagyok.-biccentett Jam,majd gyorsan betettük a szatyrokat a kocsiba és elindultunk a legközelebbi kávézó felé.
~°~
-Na és..-kezdte puhatolózva Jam,miközben erősen a poharát bámulva játszott az ujján lévő gyűrűvel.
-Igen?-kérdeztem pillantásomat az arcára szegezve.
-Reggel nem mondtál semmit,és én kíváncsi vagyok…szóval milyen volt vele?-vágott bele gyorsan a közepébe mire én felsóhajtottam.
-Figyel Jam,először is tisztázzunk valamit!-emeltem fel a mutató ujjam,mire értetlenül nézett rám.-Nem akartalak megbántani ezzel az egésszel téged,mert hiába tagadod,tudom,hogy Damon tetszik neked..!-mondtam teljesen őszintén és határozottan.
-Mi van?Nekem egyáltalán nem tetszik és nincs miért bocsánatot kérned!-tagadott le mindent.Csak kár,hogy én túl jól ismerem és..aztán nem is túl jó színésznő.
-Jól van!-emeltem magam elé a két kezemet védekezően.-Szóval akkor tudni akarod mi volt?-mosolyodtam el ördögien,hogy felpiszkáljam kicsit.
-Áhh,már nem vagyok benne biztos.-erőltetett magára egy mosolyt.-Persze,mond már!-kérte.
-A pasi egy rémálom.-nevettem fel hangosan.-Elvitt moziba,már annál is húzta a száját,hogy nemek popcorn kell,de hát istenem..milyen egy mozi popcorn nélkül?-forgattam a szemeimet,miközben beszéltem.-Aztán jött csak a java,beültünk a filmre.Érted minden pár össze bújva meg minden,Damon meg csak ül ott bambán és szemlátomást unja az egészet.-kortyoltam bele itt a kávéba,mert kezdett kiszáradni a szám.-Na akkor javasoltam,hogy inkább menjünk haza.Nem is értem minek hívott el egyáltalán.-tártam szét a kezem,mire a szemem sarkából láttam,hogy Jam megkönnyebbülve felsóhajt.-Aztán..-haraptam bele az ajkamba.-A ház előtt majdnem megcsókolt,de én..elfordítottam az arcom.-vallottam be kissé elszégyelve magam.
-Miért?-kérdezte nagyot nyelve.
-Mert..nem.-vontam vállat.Nem fogom neki nyíltan kimondani,hogy azért,mert nekem Stefan kell.Halálom napjáig hallgathatnám a piszkálódását.
-Oké,értem.Hagyjuk az egészet,inkább menjünk haza!-mondta kissé zavartan.
-Rendben.-mentem bele,majd kifizettük a számlát,és vissza sétáltunk a kocsihoz,majd helyet cseréltünk és így most Jamie vezetett.-Olyan gyanús vagy.-csúszott ki a számon.
-Hogy érted?-kérdezte felém fordulva,én pedig hirtelen felsikítottam.-Jamie,vigyázz!-kiabáltam,de már így is késő volt.

2011. augusztus 7., vasárnap

3.fejezet: "Ne kérdezz olyat,amire magam sem tudom a választ!"

Sziasztok! ;)

Meghoztuk a következő fejezetet,ami teljes egészében Stefan szemszög.*.kedvezünk kicsit a Stefanosoknak*A randi részleteit,amire oly' annyira kíváncsiak voltatok,a következő részben Lili szemszögéből vehetek majd tudomást.*-*
Az előző fejezethez nagyon köszönjük a kommenteket! ;)
Na de elég a rizsából a friss:


Stefan szemszöge:
Szombat este:
Egy ideig csak feszültem néztem Damon újabb áldozatát, a szerencsétlen lány, elég vad. Nem csak a külsejét, hanem a lelki világa is. Nem lepődött meg, hogy mivé vállt. Sőt, olyan igazi Damon fajta. Már megölt egy embert és élvezte, semmi bűntudat nélkül csinálta. Damon épp most készül a Lilivel való randijára. A kezeimet ökölbe szorítva ütöttem bele a falba, mire a lány akinek mellékesen Cassandra a neve, össze rezzent, majd az italos pulthoz sétált. Ez már szánalmas, minden barátnője itt fog lakni? Ez nem panzió. Sóhajtottam, majd kértem én is egy pohárral. Cass nem sokat beszél, még csak feldolgozza magába a történteket.

mikor hirtelen erős kezeket éreztem meg a vállaimon.

- Öcsi... jobb ha felkészülsz.- mondta a maga gúnyával Damon. Tudtam, hogy ez csak valami bosszú, hisz látszik a feszültség közte és Jamie között.

- Damon, szeretném ha Lili emberként térne haza, és nem Jamie-nek kéne be hívnia.- néztem mélyen a szemébe, mire a lány eltűnt. - Minek változtattad át, ha mást akarsz?- kérdeztem feldúltan.

- Stefan, ne kérdezz olyat amire magam sem tudom a válasz.- vont vállat majd ő is meghúzta az üveget. - Így megfelelek a kis barátnődnek?- kérdezte, gúnyosan, mire csak megvontam a vállam.

Damon hamar eltűnt, a tipikus csajozós ruhájában, a maga bunkó és "lehengerlő" stílusában. Egy ideig feküdtem az ágyban és gondolkodtam, minek hívta el randira Lilt ha Jam-et akarja? Főleg, hogy itt van Cassandra is, aki épp a szobájába szipog. Felsóhajtva mentem át a szobájába. halkan bekopogtam, mire nyikorogva nyílt az ajtó. Cassandra könnyes szemei csak csillogtak a félhomályban.

- Minden rendben?- kérdeztem miközben leültem az egyik székre.

- Nem, Damon...becsapott, majd ezt tette velem.- sóhajtott fel, miközben megtörölte az arcát.

- Tudom, de figyelj. Damon ilyen. - néztem rá, majd felálltam és átöleltem.

- Soha, nem akarom látni.- jelentette ki. Mire a hátát kezdtem el simogatni, de halk kopogás hallatszódott.

- Ne haragudj.- mondtam majd elsuhantam az ajtóhoz. Heves szívdobogás és szapora levegő vétel hallatszódott az ajtó túl oldaláról. Szépen lassan nyitottam ki az ajtót. Jamie állt ott.

- Szia Stefan, remélem nem gond, hogy..- kezdte el, de közbe szóltam, szegény kezdet egyre jobban zavarba jönni.

- Nem, nem baj, búj be.- nyitottam ki az ajtót, szabad utat adva a lánynak. Aki félve lépet be az ajtón.

Az a Jamie aki a suliban van és Damon előtt, most elveszett a lányban.A magabiztos, nyers és tapintatlan Jamie a lány legeldugottabb részébe volt bezárva. Most inkább a kedves, és ártatlanul mosolygó szépség állt velem szemben, majd mutatva az utat a nappaliba vezettem.

- Csak unatkoztam otthon, és hát...senkit nem ismerek.- mondta halványan mosolyogva.

- Semmi gond, én Cassie-vel vagyok itthon, mert Damon..- kezdtem bele mire a lány arcán egy másodpercre hatalmas fájdalom jelent meg.

- Cassie?- kérdezett vissza mire a lány lépet le a lépcsőn.

- Hello, én vagyok Cassie.- ment oda Jamie-hez és kezet nyújtott neki. Méregetően néztem a két lányt. Ha Cass elveszti a fejét, Jamie meg is halhat. De Cass a csodák csodájára leült mellém és mélyet szippantott a levegőbe. Megfogtam a lány kezét és megszorítottam, hogy érezze, hogy itt vagyok és segítek neki.

- Én Jamie vagyok.- mosolygott az említett.- És te a családnak a..- nézet Cass-re aki elszólta magát.

- Damon barátnője vagyok.- mondta, mire a szájához kapott. Jamie megremegett.

- Én inkább most...- nézet zavartan körbe.

- Jamie, maradj. Damon barátja, semmi nincs köztük.- magyaráztam. Miközben Cass elnézést kért és eltűnt.

- Nem későre jár, és még haza kell érjek. Holnap takarítanom kell.-próbált hazudni. De nekem nem tudott.

- Jam, Damon nem érdemel meg téged. Jobb ha távol tartod magad tőle.- sóhajtottam fel, hisz még a tudat is dühítő, hogy Lilivel van.

- Tudom, de nem is érdekel.- mondtam keményen mikor csapódott az ajtó.

- Megjöttem tesókám, és nem kell félni Lili épségben...- kezdte el, mikor meglátta Jamie-t, magába fojtva a szót sétált a kanapéhoz.

- Damon, örülök.- mondtam egy halványabb mosollyal.

- Üdv...- gondokozot el látványosan a lány nevén.

- Jamie.- mutatkozott be majd elindult kifelé.

- Jam, várj.- léptem utána mire a lány megfordult.

- Semmi gond, Lili már otthon van, nem lesz gond.- mosolygott és eltűnt.

Damon bosszantóan méregetett és önelégülten üldögélt a helyén. Mire csak megvontam a vállam és indultam. Fel felé, mikor megszólalt.

- Milyen gondról beszélt?- kérdezte, miközben próbálta elnyomni a kíváncsiságát és aggodalmát.

- Valaki, megtámadta a lányt.- hazudtam vállat vonva. Jó egy kicsit hergelni.

- Mi?- termett előttem.

- Jól hallottad, de nincs baja, csak megijedt. Valószínű egy vámpír volt, mert megigézték.- jobban hazudok mint bárki más, ez tetszik.- nevettem magamban.

- Értem..- mondta közönyösen, de a szemei elárulták, hogy félti.

- Na és milyen volt a randi?- kérdeztem nevetve.

- Jó, csak Lili...nem az a fajta lány aki könnyen adja magát, így csak egy mozi és léptünk is. Gyorsan haza vittem, majd fogtam valami vacsit, és úgy jöttem ide.- vont vállat és felment a szobájába.

Követve cselekedetét én is a szobámba zárkóztam. Lezuhanyozta és lefeküdtem. örülök, hogy Lili nem az a fajta lány. Majd halk ajtó csukódást hallottam. Damon elment. A fejemet teszem rá, hogy Jamie-t nézi meg.

2011. augusztus 1., hétfő

2.fejezet: Bosszantás*

Sziasztok! ;)

Meghoztuk a következő a fejezetet,amivel elnézést is szeretnénk kérni,hogy ilyen sokáig tartott.Most már igyekszünk belehúzni a frissek gyártásába,becsszó. *-* Nincs is más hozzá fűzni valónk,jó olvasgatást!
Puszi;Peace: Kathy és Nina*




*Ugrás az időben*
Damon szemszöge:

Talán nem kellet volna azt a csajt átváltoztatnom,de most már mindegy.Megtettem.De a bökkenő az,már megint Stefantól kell segítséget kérnem,és ez nagyon nincs az ínyemre,de hát,mit tehetek?!
A suli parkolójában állva,a kocsimnak neki dőlve nézelődtem.Egész csinos pipik járnak ide,de most nem ez a lényeg.Mikor jön már Stefan?!-néztem az órámra idegesen.
-Damon?-hallottam meg szeretett öcsikém hangját a távolból,mire egy olyan „na végre” pillantással felé fordultam,de nem volt egyedül.Jamie és Lili,a két új lány is vele volt.
-Öcsikeee.-húztam meg a szót,színpadias mosolyt varázsolva az arcomra,majd megemelve nem létező kalapomat a lányok felé fordultam.-Hölgyeim!-kacsintottam rájuk,hosszan elidőzve a szőke lányon.
-Mit akarsz,Damon?-kérdezte Stefan,rögtön a közepébe vágva.
-Honnan veszed,hogy akarok bármit is?-tettem az ártatlant,munstráló tekintettel végig nézve Jamie-n.Csoda,megtudtam nevezni a nevüket?!
-Mi van?-szólt cseppet sem kedvesen a lány.Csípős nyelvű,ez tetszik.-Mit nézel?
-Hogy én?-böktem kezemmel a „szívemre”.
-Nem,..én-forgatta a szemeim,majd hangosan kifújta a levegőt,ezzel jelezve nekem,hogy máris sikerült felbosszantanom.Gúnyos mosollyal az arcomon néztem rá,majd a barátnőjére.Lehet,őt könnyebben belehetne törni,de a vak is látja,hogy meg hal Stefanért.
-Elnézést szép hölgyek.-mondtam,majd megragadtam Stefan vállát és félre húztam.-Segítened kell!-mondtam kissé ingerülten.
-Mit műveltél már megint?-sóhajtott fel.-Most sem szabadna itt lenned.-tette hozzá.
-Nyugi Szent Stefan,semmi…meg nem oldhatót.-artikuláltam.-Csak átváltoztattam egy csajt,és kéne ilyen..spéci gyűrű.-emeltem fel a kezem,amin az én napgyűrűm is volt.
-Hogy mit csináltál?-kérdezett vissza,talán kissé túl hangosan is.
-Jól hallottad.-mondtam.-Szóval..?-türelmetlenkedtem.
-Honnan veszed,hogy én tudok ilyet szerezni?A miénk is Emilytől van,és azóta..-kezdte volna,de én félbe szakítottam.
-Tudom,hogy van tartalékod..,csupán csak vedd úgy,hogy kölcsön veszem.-mosolyogtam erőltetetten.
-És,ha nem adom oda?-húzta fel a szemöldökét,mire én észre vétlenül a karjára tettem a kezem,és megszorítottam.
-Oda adod!Gondolom te sem akarod,hogy megöljem Lilikét.-kezdtem bele a már jó bevált fenyegetőzésbe.Stefan szeme szikrákat szórt,és tudtam,hogyha nem itt lennénk,már tuti búnyó lenne ebből.
-Megkapod!-tépte ki a karját a szorításomból.
-Helyes.Hol van?-kérdeztem úgy,mint aki jól végezte dolgát.
-Megkapod,ha haza értem!-jelentette ki,s azzal vissza is sétált a lányokhoz,akik kérdő pillantással néztek az öcsikémre.
-Jajjjj.. Stefan!-mentem utána.-Tudod,hogy sürgős!-próbáltam uralkodni magamon,a látszat kedvéért is.
-Mégis mi olyan sürgős?-kérdezte kissé bátortalanul Lili.Hmmm..ez pont kapóra jött.
-Semmi.-kacsintottam rá,majd hirtelen ötlettől vezérelve oda sétáltam hozzá,és átkaroltam a vállát.-Nem lenne kedved eljönni velem valahová?-kérdeztem,ezzel Stefant és még a kis szöszit is hergelve.Pontosan tudom,hogy érez valamit irántam,és hogy egyszer úgyis az ágyamban fog kikötni,csak játszik.Hát lássuk,mit szól majd,ha a barátnőjére repülök rá.
-Mi?-nézett rám nagy szemekkel a lány.-Te engem hívsz…?-kezdte hebegve.
-Randira?-fejeztem be a mondatát,mire Stefan felöl felhangzott egy halkabb morgás,amit csak én hallhattam.-Ügye nem bánnád Stefan?-néztem rá tipikus mosolyommal.Lili,míg azt hitte nem látom,kérdő pillantással nézett Jamie-re,aki csak tompán megrázta a fejét.Jól láttam,hogy kissé csalódott?!
-Miért bánnám?-húzta fel az orrát Stefi.-Ha Lili is menni akar..-kezdte már halkabban.Jajj..mindjárt meg esik rajta a szívem.De hát az élet már csak ilyen,vagy megkapom amit akarok,vagy megkapom azt,amit más akar.
-Lili?-mosolyogtam rá ártatlanul.-Mit mondasz?-kérdeztem,alig pár centire az arcától,hogy ezzel is össze zavarjam.
-Hát..oké..,de.-kezdte,de én meg sem vártam a folytatást.
-Rendben,akkor szombat,este 7!Érted megyek.-jelentettem ki,ellenállást nem tűrve,majd Stefanhoz léptem és megveregettem a vállát.
-Otthon találkozunk!-mondtam,s azzal be is pattantam a kocsimba és győzedelmes mosollyal az arcomon elhajtottam
.
E/3. személy:


Ezzel a lépésével,Damon tudta,sakkban tartja az öccsét,bár egyáltalán nem érzett bűntudatot.Stefan-nak sajnos el kell viselnie,testvére fenyegetőzéseit,amíg világ a világ,hiszen ez a természet rendje és Damon az idősebbik Salvatore.Dúltak a kétségek a férfiban…,az a szőke lány,kinek a nevét egészen idáig,alig tudta megjegyezni..Jamie,…valami vonzza hozzá.Valami egészen ismeretlen,és megmagyarázhatatlan érzés,amit annak könyvelt csak el,hogy a lány kihívás számára.Tudta,hogy vágyik rá..a testére,a vérére,de ez annál sokkalta a több,és be kellett vallania,félt ettől az érzéstől.Most is éppen azért hívta a barátnőjét randira,hogy bosszantsa Jamie-t.Hogy lássa az arcán,a düht és a csalódottságot,ami azért van,mert nem Őt hívta el.Egyetlen kérdés cikázott csak a gondolataimban: „Miért?”.


Ezt a kérdést,akár a fiatalabbik Salvatore is feltehette volna magában.Maga sem tudja miért,de amióta meglátta Lilit,azóta tudja,meg kell védenie őt a bátya gonoszságaitól.Ragaszkodik hozzá,és úgy tekint rá…,mint egy „jó barátra”.Legalábbis ezt szeretné elhitetni magával és mindenkivel.Bár tisztában van azzal is,hogy ő egy vámpír,ahogyan Damon is,és ez mindig egy bizonyos gátat fog közéjük verni.Egyszer,ha Lili mellett akar maradni,el kell mondania neki,hogy mi is valójában,de ugyan akkor,azt sem szeretné,ha a lány félne tőle,hiszen..sosem lenne képes bántani.Nehéz helyzet…..