2.fejezet: Bosszantás*

Sziasztok! ;)

Meghoztuk a következő a fejezetet,amivel elnézést is szeretnénk kérni,hogy ilyen sokáig tartott.Most már igyekszünk belehúzni a frissek gyártásába,becsszó. *-* Nincs is más hozzá fűzni valónk,jó olvasgatást!

Puszi;Peace: Kathy és Nina*

*Ugrás az időben*
Damon szemszöge:

Talán nem kellet volna azt a csajt átváltoztatnom,de most már mindegy.Megtettem.De a bökkenő az,már megint Stefantól kell segítséget kérnem,és ez nagyon nincs az ínyemre,de hát,mit tehetek?!
A suli parkolójában állva,a kocsimnak neki dőlve nézelődtem.Egész csinos pipik járnak ide,de most nem ez a lényeg.Mikor jön már Stefan?!-néztem az órámra idegesen.
-Damon?-hallottam meg szeretett öcsikém hangját a távolból,mire egy olyan „na végre” pillantással felé fordultam,de nem volt egyedül.Jamie és Lili,a két új lány is vele volt.
-Öcsikeee.-húztam meg a szót,színpadias mosolyt varázsolva az arcomra,majd megemelve nem létező kalapomat a lányok felé fordultam.-Hölgyeim!-kacsintottam rájuk,hosszan elidőzve a szőke lányon.
-Mit akarsz,Damon?-kérdezte Stefan,rögtön a közepébe vágva.
-Honnan veszed,hogy akarok bármit is?-tettem az ártatlant,munstráló tekintettel végig nézve Jamie-n.Csoda,megtudtam nevezni a nevüket?!
-Mi van?-szólt cseppet sem kedvesen a lány.Csípős nyelvű,ez tetszik.-Mit nézel?
-Hogy én?-böktem kezemmel a „szívemre”.
-Nem,..én-forgatta a szemeim,majd hangosan kifújta a levegőt,ezzel jelezve nekem,hogy máris sikerült felbosszantanom.Gúnyos mosollyal az arcomon néztem rá,majd a barátnőjére.Lehet,őt könnyebben belehetne törni,de a vak is látja,hogy meg hal Stefanért.
-Elnézést szép hölgyek.-mondtam,majd megragadtam Stefan vállát és félre húztam.-Segítened kell!-mondtam kissé ingerülten.
-Mit műveltél már megint?-sóhajtott fel.-Most sem szabadna itt lenned.-tette hozzá.
-Nyugi Szent Stefan,semmi…meg nem oldhatót.-artikuláltam.-Csak átváltoztattam egy csajt,és kéne ilyen..spéci gyűrű.-emeltem fel a kezem,amin az én napgyűrűm is volt.
-Hogy mit csináltál?-kérdezett vissza,talán kissé túl hangosan is.
-Jól hallottad.-mondtam.-Szóval..?-türelmetlenkedtem.
-Honnan veszed,hogy én tudok ilyet szerezni?A miénk is Emilytől van,és azóta..-kezdte volna,de én félbe szakítottam.
-Tudom,hogy van tartalékod..,csupán csak vedd úgy,hogy kölcsön veszem.-mosolyogtam erőltetetten.
-És,ha nem adom oda?-húzta fel a szemöldökét,mire én észre vétlenül a karjára tettem a kezem,és megszorítottam.
-Oda adod!Gondolom te sem akarod,hogy megöljem Lilikét.-kezdtem bele a már jó bevált fenyegetőzésbe.Stefan szeme szikrákat szórt,és tudtam,hogyha nem itt lennénk,már tuti búnyó lenne ebből.
-Megkapod!-tépte ki a karját a szorításomból.
-Helyes.Hol van?-kérdeztem úgy,mint aki jól végezte dolgát.
-Megkapod,ha haza értem!-jelentette ki,s azzal vissza is sétált a lányokhoz,akik kérdő pillantással néztek az öcsikémre.
-Jajjjj.. Stefan!-mentem utána.-Tudod,hogy sürgős!-próbáltam uralkodni magamon,a látszat kedvéért is.
-Mégis mi olyan sürgős?-kérdezte kissé bátortalanul Lili.Hmmm..ez pont kapóra jött.
-Semmi.-kacsintottam rá,majd hirtelen ötlettől vezérelve oda sétáltam hozzá,és átkaroltam a vállát.-Nem lenne kedved eljönni velem valahová?-kérdeztem,ezzel Stefant és még a kis szöszit is hergelve.Pontosan tudom,hogy érez valamit irántam,és hogy egyszer úgyis az ágyamban fog kikötni,csak játszik.Hát lássuk,mit szól majd,ha a barátnőjére repülök rá.
-Mi?-nézett rám nagy szemekkel a lány.-Te engem hívsz…?-kezdte hebegve.
-Randira?-fejeztem be a mondatát,mire Stefan felöl felhangzott egy halkabb morgás,amit csak én hallhattam.-Ügye nem bánnád Stefan?-néztem rá tipikus mosolyommal.Lili,míg azt hitte nem látom,kérdő pillantással nézett Jamie-re,aki csak tompán megrázta a fejét.Jól láttam,hogy kissé csalódott?!
-Miért bánnám?-húzta fel az orrát Stefi.-Ha Lili is menni akar..-kezdte már halkabban.Jajj..mindjárt meg esik rajta a szívem.De hát az élet már csak ilyen,vagy megkapom amit akarok,vagy megkapom azt,amit más akar.
-Lili?-mosolyogtam rá ártatlanul.-Mit mondasz?-kérdeztem,alig pár centire az arcától,hogy ezzel is össze zavarjam.
-Hát..oké..,de.-kezdte,de én meg sem vártam a folytatást.
-Rendben,akkor szombat,este 7!Érted megyek.-jelentettem ki,ellenállást nem tűrve,majd Stefanhoz léptem és megveregettem a vállát.
-Otthon találkozunk!-mondtam,s azzal be is pattantam a kocsimba és győzedelmes mosollyal az arcomon elhajtottam
.
E/3. személy:


Ezzel a lépésével,Damon tudta,sakkban tartja az öccsét,bár egyáltalán nem érzett bűntudatot.Stefan-nak sajnos el kell viselnie,testvére fenyegetőzéseit,amíg világ a világ,hiszen ez a természet rendje és Damon az idősebbik Salvatore.Dúltak a kétségek a férfiban…,az a szőke lány,kinek a nevét egészen idáig,alig tudta megjegyezni..Jamie,…valami vonzza hozzá.Valami egészen ismeretlen,és megmagyarázhatatlan érzés,amit annak könyvelt csak el,hogy a lány kihívás számára.Tudta,hogy vágyik rá..a testére,a vérére,de ez annál sokkalta a több,és be kellett vallania,félt ettől az érzéstől.Most is éppen azért hívta a barátnőjét randira,hogy bosszantsa Jamie-t.Hogy lássa az arcán,a düht és a csalódottságot,ami azért van,mert nem Őt hívta el.Egyetlen kérdés cikázott csak a gondolataimban: „Miért?”.


Ezt a kérdést,akár a fiatalabbik Salvatore is feltehette volna magában.Maga sem tudja miért,de amióta meglátta Lilit,azóta tudja,meg kell védenie őt a bátya gonoszságaitól.Ragaszkodik hozzá,és úgy tekint rá…,mint egy „jó barátra”.Legalábbis ezt szeretné elhitetni magával és mindenkivel.Bár tisztában van azzal is,hogy ő egy vámpír,ahogyan Damon is,és ez mindig egy bizonyos gátat fog közéjük verni.Egyszer,ha Lili mellett akar maradni,el kell mondania neki,hogy mi is valójában,de ugyan akkor,azt sem szeretné,ha a lány félne tőle,hiszen..sosem lenne képes bántani.Nehéz helyzet…..