Halihó! :D
Meghoztuk az újabb fejezetet,személy szerint én :"Nina*",elmondanám,hogy ettől a fejezettől kezdve kezdődnek csak az izgalmak. *-*
Az előző fejezethez nagyon szépen köszönjük a véleményeket,és a szép szavakat! :D
Mint látjátok a dizi is új lett :P Még egyszer nagyon köszönjük иσяιιcι.★-nak a fejléceket! :D
Na de a várva várt fejezet:
Jamie szemszöge:
Miután haza értem Stefanéktól, Lili már aludt. Mivel tettem egy kis kitérőt a parkba, hogy lehiggadjak mire haza érek. Felsétáltam a szobámba, majd bekapcsoltam a zene lejátszót, hogy kicsit duruzsoljon a zene, de ügyelve rá, hogy Lilt fel ne ébresszem. Gyorsan berohantam a fürdőbe és lezuhanyoztam, megmostam a hajam és a fogam. Majd a szobába érve nyitva volt az ablak. Pedig tisztán emlékszem, hogy én nem nyitottam ki. Megrántva a vállam becsuktam és felöltöztem. Hűvös volt, egy törölközőhöz. Egy hosszabb pólót és egy francia bugyit felhúzva feküdtem le az ágyba és a plafont bámultam. A Hi-Fi kapcsolóját a szekrényemre raktam a vizem mellé. Nem is érdekelt, hogy mi szól. Csak ne legyen csend, mert attól tudok kikészülni.
Éreztem, ahogy az állom elnyom, és a szemeim csukódnak. De ekkor hirtelen, egy alakot láttam meg az ágy szélénél. Hiába küzdöttem, nem ment. A szemeim akkor is lecsukódtak. Akartam tudni ki az és, hogy mit akar.De esélyem sem volt, mikor hirtelen:
Egy erdőbe voltam...menekültem. Vagyis menekülök. Sikítva futok, a fák között, majd megragad egy kéz és bele harap a nyakamba. Hiába kiabálok, semmi. Mikor megjelenik ....Stefan?! Hatalmas erővel löki el a támadót. Karjaimba bújva néztem rá.
- Köszönöm.- mondtam hálásan és a fejemet a vállába fúrva próbáltam le higgadni, de ekkor ismét csak megharapnak. De..de most Ő. - Stefan!- kiabáltam, de semmi. Éreztem ahogy gyengülök. Már alig volt bennem élet, mikor lehajított a földre. Ekkor láttam meg, hogy Damon és Stefan Salvatore törlik meg a szájukat, amik...véresek voltak. Az én vérem...-tudatosult bennem. Ekkor erőtlenül felültem és Damon véres ajkakkal csókolt meg. Furcsa mód nem undorodtam, inkább kaptam az ajkai után. De ekkor éreztem, ahogy a nyakam roppant, és holtan estem vissza a földre.
Felsikítva ültem fel az ágyban, körülnézve már reggel volt és az ablak megint nyitva volt.
-Ezt nem hiszem el!- morogtam miközben kikeltem az ágyból és az ablakhoz sétálva ismételten becsuktam. Vissza fordultam és az egyik szék kijjebb volt mint ahogy hagytam.
- Most már hallucinálok is!- jelentettem ki, miközben fel vettem pár érdemesnek mondható ruha darabot.
Gyorsan bekapcsoltam ismét a zenelejátszót és az ágyamat rendbe rakva ültem a közepére és gondolkodtam.
Távol kell tartsam magam és Lilit a Salvatore fivérektől. Ez az álom a frászt hozta rám.Mióta harapdál embereket Stefan és Damon?- kérdeztem magamban, miközben állandóan az a kép ugrott be, ahogy megcsókol. Egyáltalán nem érdekelt, hogy véres volt a szája. Az érdekelt, ahogy csókolt. A szenvedély, és ajkai játékossága...olvadozva gondolkodtam. Veszélyes ez a férfi és bunkó. Miért akarom még is?- annyi kérdés cikázott bennem. Amúgy is Lilivel randizott.- vontam vállat. Na jó ez fájt. De még mennyire, el se hiszem, hogy képes volt elmenni vele. Mikor mind végig Stefan álmai hercege.- sóhajtoztam közben eldőltem az ágyon. Akkor is ki kell derítsem, kik is ezek a Salvatore tesók.- döntöttem el, miközben kikapcsoltam a zenelejátszót és lerohantam a konyhába, ahol Lili már szorgosan csinálta a reggeliét. Valami azt súgta, az csak egy adag. Kölyök kutya szemekkel néztem rá, mire Ő csak megforgatta a szemeit és elővett még két tojást és kisütötte.
- Jó reggelt. Köszönöm.- vettem el a tányért és ültem le az asztalhoz, Lili is csatlakozva hozzám. Mosolyogva néztem rá, próbáltam elnyomni az aggodalmamat és a tegnapi álmomat.
- Jó reggelt, szívesen.- mondta mosolyogva majd felsóhajtott.
- Minden rendben?- kérdeztem rá nézve, mikor ittam egy korty vizet.- Milyen volt a randi, Mrs. Seggfejjel?- kérdeztem színtelen hangon. Amin jót kuncogott.
- Nem rossz.- ennyi volt a válasza. Nem valami bőbeszédű. Bár láttam rajta, hogy Ő sem a földön jár.
A reggelivel gyorsan végezve, felrohantam és fogat mostam. Átöltözve mentem le hozzá. Ő is ugyan ezeket az apró dolgokat végezte el mint én. Akkor ezek szerint ő sem akar a házba kuksolni. Elvigyorodva néztem rá.
- Akkor hova is megyünk?- kérdeztem miközben belé karoltam és ajtón kívülre kerülve zártam be azt be.
Lili szemszöge:
Jézusom,hogyan voltam képes igent mondani?És Jamie pillantása…Tagadja,de tudom és látom rajta,hogy ez fájt neki.Elárultam a saját barátnőmet,csak azért,mert azt hittem Damon elszólja majd magát Jamie-ről…és talán azért is,hogy..hogy féltékennyé tegyem Stefant.Önzőbb vagyok,mint hittem volna.Lényegében nem is volt olyan rossz Damon-nel,de az arcáró szinte állandóan sütött az unalom és az,hogy legszívesebben máshol lenne,és nem velem.Megpróbálkozott a fűzőgetéssel,de én mindig kikosaraztam.Már csak Jamie miatta is,és amúgy sem..,én nem Őt szeretem.Igen,szeretem.Mert..mert..szeretem Stefant!De közben azt is tudom,hogy soha nem lesz köztünk semmi,hisz Ő csak a barátjának tart engem.
Miután haza értem,arról az izgalmasnak nem mondható „randiról”,szinte azonnal be is zuhantam az ágyba,de aludni még sem tudtam.Egész végig forgolódtam és hol Jamie szomorú arcát,hol pedig Stefan teljesen érzelemmentes arcát láttam magam előtt.
-Szóval nem is érdeklem,egy kicsit sem.-suttogtam magam elé,már fél álomba,majd lehunytam a szemeimet és a fülesemmel a fülemben aludtam el.
*másnap reggel*
Viszonylag korán keltem,ezért úgy döntöttem egy kiadós futással kezdem a napot.Fel vettem a melegítőmet,majd halkan „kiosontam” a házból,és futva feltérképeztem a legközelebbi parkot.Az éppen kutyát sétáltató szerelmes pároktól,sajogni kezdett a szívem,ezért inkább irányt váltottam,és valamilyen szerencsétlen módon haza jutottam.Jamie még mindig nem volt fenn,ezért a konyhába menve elhatároztam,hogy csinálok magamnak valami reggelit.A hűtőhöz lépve kivettem két tojást,és szeleteltem kenyeret is.Aztán hirtelen,mintha szellem járás lenne,megjelent Jam és bevetette a kölyök kutyus szemeket.Tudtam mire értendő ez,ezért csak megforgattam a szemeimet,majd elővettem még két tojást és azt is megsütöttem.
- Jó reggelt. Köszönöm.- vette el tőlem a tányért,amikor készen lettem,majd egy pohár víz társaságában helyet foglalt az asztalnál,ahova én is követtem.
- Jó reggelt, szívesen.-mondtam mosolyt erőltetve az arcomra,majd gondterhelten felsóhajtottam.
- Minden rendben?-nézett rám hirtelen.- Milyen volt a randi, Mrs. Seggfejjel?- kérdezte színtelen hangon,de én átláttam a kérdése rejtett jelentésén,és elmosolyodtam.
- Nem rossz.- adtam rá rövid és tömör választ.Így legalább elkerülöm az esetleges vitát.Soha nem vesztünk össze úgy igazán,de most mégis úgy érzem Damon fájó pont lehet neki.
Miután Jam felrohant az emeletre,halvány mosollyal az arcomon könyveltem el,hogy megint rám marad a rendrakás és a mosogatás.Gyorsan elvégeztem mindent,majd én is felsétáltam az emeletre,és elrendeztem a reggeli teendőket.Fogat mostam,tusoltam,és halványan kisminkeltem magam.Pont a ruhámat húztam magamra,amikor Jam betoppant a a szobámba.
- Akkor hova is megyünk?- kérdezte,miközben belém karolva már húzott is le az emeletről.
-Vásárolni?-kérdeztem már a ház előtt a kocsink felé sétálva.
-Jó ötlet.Rá fér a ruhatáramra egy kis frissítés.-kacsintott rám könnyedséget mutatva,és bepattant az anyós ülésre.
-Mi van veled?Én vezethetek?-kérdeztem meglepve,már mellette ülve.
-Boldog Gyereknapot!-mosolygott színpadiasan.
-Vicces.-forgattam a szemeimet,majd gázt adtam,és a bevásárló központ felé vettem az irányt.Ebben a városban,nincs sok bolt,szóval csoda,hogy találtunk egy normális butikot.
Mikor megérkeztünk,szinte azonnal bevetettük magunkat a boltokba,és úgy próbálgattunk és dobáltuk bele a kosárba a cuccokat,hogy azt sem néztük mi mennyibe kerül.Oltári nagy sansz,hogy az apukáink nem épp szegények.
-Mit szólnál egy jeges kávéhoz?-kérdeztem meg hirtelen szatyorral a kezemben sétálva ki a fehérneműboltból.
-Benne vagyok.-biccentett Jam,majd gyorsan betettük a szatyrokat a kocsiba és elindultunk a legközelebbi kávézó felé.
~°~
-Na és..-kezdte puhatolózva Jam,miközben erősen a poharát bámulva játszott az ujján lévő gyűrűvel.
-Igen?-kérdeztem pillantásomat az arcára szegezve.
-Reggel nem mondtál semmit,és én kíváncsi vagyok…szóval milyen volt vele?-vágott bele gyorsan a közepébe mire én felsóhajtottam.
-Figyel Jam,először is tisztázzunk valamit!-emeltem fel a mutató ujjam,mire értetlenül nézett rám.-Nem akartalak megbántani ezzel az egésszel téged,mert hiába tagadod,tudom,hogy Damon tetszik neked..!-mondtam teljesen őszintén és határozottan.
-Mi van?Nekem egyáltalán nem tetszik és nincs miért bocsánatot kérned!-tagadott le mindent.Csak kár,hogy én túl jól ismerem és..aztán nem is túl jó színésznő.
-Jól van!-emeltem magam elé a két kezemet védekezően.-Szóval akkor tudni akarod mi volt?-mosolyodtam el ördögien,hogy felpiszkáljam kicsit.
-Áhh,már nem vagyok benne biztos.-erőltetett magára egy mosolyt.-Persze,mond már!-kérte.
-A pasi egy rémálom.-nevettem fel hangosan.-Elvitt moziba,már annál is húzta a száját,hogy nemek popcorn kell,de hát istenem..milyen egy mozi popcorn nélkül?-forgattam a szemeimet,miközben beszéltem.-Aztán jött csak a java,beültünk a filmre.Érted minden pár össze bújva meg minden,Damon meg csak ül ott bambán és szemlátomást unja az egészet.-kortyoltam bele itt a kávéba,mert kezdett kiszáradni a szám.-Na akkor javasoltam,hogy inkább menjünk haza.Nem is értem minek hívott el egyáltalán.-tártam szét a kezem,mire a szemem sarkából láttam,hogy Jam megkönnyebbülve felsóhajt.-Aztán..-haraptam bele az ajkamba.-A ház előtt majdnem megcsókolt,de én..elfordítottam az arcom.-vallottam be kissé elszégyelve magam.
-Miért?-kérdezte nagyot nyelve.
-Mert..nem.-vontam vállat.Nem fogom neki nyíltan kimondani,hogy azért,mert nekem Stefan kell.Halálom napjáig hallgathatnám a piszkálódását.
-Oké,értem.Hagyjuk az egészet,inkább menjünk haza!-mondta kissé zavartan.
-Rendben.-mentem bele,majd kifizettük a számlát,és vissza sétáltunk a kocsihoz,majd helyet cseréltünk és így most Jamie vezetett.-Olyan gyanús vagy.-csúszott ki a számon.
-Hogy érted?-kérdezte felém fordulva,én pedig hirtelen felsikítottam.-Jamie,vigyázz!-kiabáltam,de már így is késő volt.
